A tavalyihoz hasonlóan idén is részt veszünk az Egyesült Királyságban élő lengyel hazafias szervezetek által szervezett megemlékezésen, melyen az 1940-ben meggyilkolt 22-29000 lengyel tiszt emléke előtt hajtanak fejet. A megemlékezés a Gunnersbury temetőben lesz most vasárnap (143 Gunnersbury Ave, Acton, London W3 8LE). Mi, magyarok 13 órakor gyülekezünk Acton Town tube stationnél.
A katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot a SZK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-énhozott döntését végrehajtva követték el a Belügyi Népbiztosság (NKVD) egységei a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel (részben tartalékos) tisztek és főtisztek ellen. Az áldozatok számát a különböző becslések 15 000 és 22 000 fő közé teszik.
A gyilkosságok áldozatait a Szmolenszk melletti Katinyban, a Tver melletti Mednojében és a ma Harkov elővárosát képező Pjatyihatka erdeiben tömegsírokban hantolták el. Mind a gyilkosságokat, mind pedig az áldozatok eltüntetését nagy titokban végezték, de a németek már 1943-ban felfedezték az első tömegsírokat a Harmadik Birodalom által megszállt területeken, Katiny erdeiben. (A több helyszínen végrehajtott tömeggyilkosság ezért kapta a nevét Katinyról.) Szintén ehhez az eseményhez kapcsolják annak a 7000 személynek a meggyilkolását, akiket az oroszok Nyugat-Fehéroroszország és Nyugat-Ukrajna börtöneiben tartottak fogva hadifogolystátusz nélkül, jóllehet közel 1000 lengyel tiszt is volt köztük. A vérengzéseknek magyar áldozata is volt, Korompay Emánuel tartalékos százados, a Varsói Egyetem magyar lektora.
A lengyel parlament 2007-es döntése alapján április 13-a a Katyńi Bűntény Áldozatainak Emléknapja.
A tömeggyilkosságot a szovjetek azon lengyel katonatisztek ellen követték el, akik a második világháború kirobbanásakor, 1939szeptemberében a Lengyel Köztársaság keleti területein védték hazájukat az országba hadüzenet nélkül betörő szovjet agresszorellen.
A korábban Hitler és Sztálin között Lengyelország, Finnország, Litvánia, Lettország és Észtország kárára megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum rendelkezéseinek megfelelően, miközben a hitlerista Wehrmacht nyugatról nyomult be Lengyelországba, aVörös Hadsereg alig néhány nappal később, 1939. szeptember 17-én keletről tört be az országba.
Mindkét irányból a hadsereggel egy időben a titkosrendőrség erői is benyomultak az országba – nyugatról a Gestapo, keletről a KGB elődje, az NKVD – és hozzáfogtak a „rendcsináláshoz”. Ez munkatáboroknak, hadifogolytáboroknak, gulágoknak, vagy éppen koncentrációs táboroknak nevezett, valójában haláltáborok egész sorának a felállítását jelentette. A Szovjetunió és Németország titkosrendőrsége egyaránt kiválogatta a táborokban az együttműködésre hajlandó, illetve a nehéz fizikai rabmunkára alkalmas személyeket, akiket elkülönítettek a többiektől. A szovjetek az együttműködést megtagadó vagy rabmunkára alkalmatlannak minősített lengyel tiszteket 1940. március 15-éig három különleges táborba vitték: Kozelszk, Osztaskov és Sztarobelszk területére. Összesen mintegy 15 ezer személyt, köztük két tábornokot szállítottak ide, mindezt a Genfi egyezmény pontjainak minimális figyelembevétele nélkül (amit a Szovjetunió nem írt alá).
Nagyon hosszú időn keresztül csak az utóbbi tények voltak ismertek, valamint az, hogy ez a több ezer katonatiszt egyszerre csak titokzatos módon elhallgatott, nem adott magáról semmiféle életjelt. Ugyanis a hozzátartozók többé nem kaptak tőlük (egyébként eddig is cenzúrázott) leveleket, tábori levelezőlapokat. Mivel sok esetben a tiszti feleségek, családok jól ismerték egymást, ez a tény nem sokáig maradt titokban, és egyre több lengyel ellenállási szerv kezdett nyomozni az ügyben, különösen 1943-tól igen intenzíven. A szovjet hatóságok azonban mindvégig elutasítottak mindennemű a felelősségüket felvető feltevést.
A Szovjetunió 1941-es német megtámadása után a szovjetek a történteket a hitleristák által elkövetett bűncselekményként igyekeztek beállítani. Csak a Szovjetunió felbomlása tette lehetővé a valós események megállapítását, a történtek dokumentálását és a meggyilkoltak kihantolását, azonosítását, majd újratemetését.
A tavalyi eseményről készült képes-videós összeállításunkat ide kattintva olvashatják
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése